HARMINCKILENC

Sair Yonka kapitány erőt vett magán, és feltápászkodott a Freedom hídjának padlójáról. Kezével végigsimított a homlokán - véres volt, ezért letépett egy darabot a tunikájából, és a sebre szorította. Antilles, te sokat fizettél nekem, de nem eleget.

- Valaki tegyen jelentést, hogy mi folyik odakint. Carsa hadnagy?

- Carsa meghalt, uram. A monitor belerobbant az arcába.

- Akkor megvakultunk. Ensign?...

- Issen vagyok, uram. Nem vakultunk meg. A Lusankyát torpedókkal és robbanófejekkel lőtték, de az visszalőtt a teherhajókra. Magunkra maradtunk.

- Akkor nem is olyan rossz a helyzet. - Yonka nekidőlt a falnak. - Heim, tudunk manőverezni?

A híd legmélyéről egy fájdalmas hang válaszolt.

- Manőverezőképességünk ötvenszázalékos, kapitány. Fordulni tudunk, de a gyorsulás problémát okoz. Időbe telik, mire innen kijutunk, uram.

- A fegyverekkel mi a helyzet?

- A jobb oldali fegyverzetünk nagy része még megvan, de a bal oldalon egy sincs épen. A helyreállításra vonatkozóan nincs reális becslés.

- És a pajzsok?

Egy kopasz fickó megnyomott néhány gombot a konzolján, majd összecsapta a kezét.

- A pajzsok felállíthatók. Hetvenszázaléknyi energia a rendelkezésünkre áll. Amíg elmenekülünk, kitartanak.

Sair Yonka megrázta a fejét.

- Nem megyünk sehová. Phelly hadnagy, forduljunk úgy, hogy a jobb oldali fegyvereinket használni tudjuk.

- Már megbocsásson, uram, de semmi értelme annak, hogy itt haljunk meg.

- Akkor tegyen róla, hogy ne haljunk meg! - tárta szét a karját Yonka. - Mindannyian tudjuk, ha Isarddal maradunk, meghalunk. Mindannyian tudjuk, ha kilépünk, az üldözésünkre indul, mihelyt végzett Antillesszel. Most vagy végzünk a Lusankyával, vagy minket ölnek meg valahol. Ez nem pénz kérdése, most az életünk, a szabadságunk a tét.

Az elülső kitekintőablakra mutatott.

- Odakint a teherhajókban és a vadászgépekben sokan akarnak lecsapni arra a behemótra. A Lusankyához képest ők csak szúnyogok. Legfeljebb megcsíphetik, megölni nem tudják. Ez a feladat miránk vár, és mi megtesszük, mert ha már meg kell halnunk, ne menekülés közben haljunk meg. A Birodalom halott, ezt mindannyian tudjuk, tehát ez az egyetlen lehetséges választásunk.

Wedge látta, hogy a Freedom fordulni kezd, miközben a Lusankya tovább lőtte a teherhajókat. Egy sorozat éppen telibe talált egy korong alakú koréliai könnyű teherszállítót, ami egyszerűen kettévált. Még látta, amint a pajzsa lassan szétfoszlik. Más találatok is célba értek, de több hajó nem sérült meg komolyabban. Tudta, hogy ez többnyire a szerencsének köszönhető, és hogy a teherhajók közül sokan nem érik meg a csata végét.

- Vezér, Kettesnek, itt az ideje az utolsó rohamnak.

- Negatív, Vezér, rajtam lóg egy TIE.

- Jövök, Kettes.

Wedge hátrahúzta a botkormányt, és hurokfordulóba kezdett, majd jobbra húzott, hogy Asyrt elengedje maga mellett. Egy TIE suhant el szorosan Asyr nyomában. Mire Wedge mögéje libbent, hogy becélozza, a TIE szétlőtte Asyr hátsó pajzsát. Valami fel is robbant az X-szárnyú farában, s a gép kisodródott a látómezőből.

- Kettes, jelentést.

Asyr nem válaszolt.

- Gate, mérd fel Kettes sérülését!

A droid máris ontotta az adatokat a képernyőre, de Wedge nem törődött vele. Előbb tenni kell valamit.

A TIE jobbra húzott, majd felfelé tartott. Wedge enyhe emelkedőbe vitte a gépét, majd egy gyors orsóval a vadászgép fölé került. A TIE jobbra-balra libbent, ezért Wedge nem tétovázott sokáig, hanem lőtt. A kettős lövés megtépte az egyik szolárpanelt, de nem okozott komolyabb kárt.

Ez a fickó nagyon jó.

A TIE most balra fordult, és szűk hurokba kezdett. Wedge hagyta a gépét túlfutni rajta, majd amikor a TIE a farába került, hirtelen visszarántotta a gyorsító karját. A TIE-t gyorsabban érte utol, mint remélte, ezért felkapta a gépe elejét. Egy darabig emelkedett, azután hirtelen megszakította a manővert.

Zöld lézer csapódott a pajzsának, de nem esett pánikba. És Gate nem jelzett! A TIE elhúzott mellette, és pozícióba került, majd amikor Wedge kitért, igyekezett utánarepülni. Wedge megemelte a gépe orrát, és kétszer tüzelt.

Mindkét lövés eltalálta a TIE ép szárnyát, és lerobbantotta a hajóról. A hatszögletű szárnyak önállóan repültek tovább, a gép teste pedig a Thyferra felszíne felé kezdett zuhanni.

Wedge nem látta, hogy felrobbant-e. Megfordulta gépével és egyszeriben szembe találta magát a Lusankya hatalmas hasával. A hajónak majd egynyolcada roncs volt, de a fegyverzete tovább ontotta az áldást. Megsérült, de nem eléggé.

- Itt Vezér. Megkezdem a harmadik rohamot.

Senki nem válaszolt, és ettől végigfutott a hideg a hátán, de igyekezett nem venni róla tudomást. Ez nem a gyász ideje. Azzal várhatunk az akció végéig. Megfordult a gépével, és a Szuper Csillagromboló hasán tátongó nyitott zsilip felé igyekezett. Az orrodat már betörtük, most kapsz egyet a gyomrodba.

Amikor protontorpedóra kapcsolt, a célzár azonnal jelzett, és Gate is megszólalt végre. Megvárta, amíg a transzponder gombja is vörösre vált, azután megnyomta a ravaszt. Két kék energiasugár szökkent a nagy hajó felé, majd további fél tucat követte. Közülük négy lyukat ütött a Lusankya hasi pajzsán, a többi besurrant a dokkba és ott robbant fel. A robbanás nyomán törmelékeső zúdult ki a nyíláson, majd a szekunder robbanások egyértelművé tették Wedge előtt, hogy a TIE-gépek üzemanyagraktára megsemmisült.

Wedge visszakapcsolt lézerre, és TIE-ok után kezdett kutatni. Ha nem találok egyet sem, azt kell hinnem, hogy elég közel kerültem a Lusankyához, hogy azt tegyek vele, amit csak akarok.

- Igen, madam direktor, megértettem. - Erisi megborzongott, amint Isard hangját meghallotta. Amikor megpillantotta a közeledő siklót, reménykedett, hogy Vorru az, de Isard gúnyos hangja szertefoszlatta a reményeit. Erisi a komfrekvenciáját átkapcsolta az osztag taktikai csatornájára. - Elit Vezér az osztagnak. Új parancs: védeni a Thyfonian Lambda osztályú siklót. Fedezzük, amíg fénysebességre nem gyorsul.

- Itt a Hatos, Vezér. Ez azt jelenti, hogy feladnak minket?

- Negatív, Hatos. A Lusankya követni fogja a Thyfoniant, miután felszedett minket.

- Vettem, Vezér.

- Itt Tizenkettes, Vezér. Négy X-szárnyú közeledik felénk igen gyorsan.

- Vettem, Tizenkettes - Erisi megrázta a fejét. Csak négy? Ez nagy hiba volt, Wedge Antilles! - Tartsátok az alakzatot, és támogassátok egymást! Ezek a pilóták nagyon jók, de mi lehetünk náluk jobbak. Ne veszítsétek el a fejeteket, és akkor életben maradtok!

Drysso kapitány győzelmesen nevetett. Amennyire fel tudta becsülni, a Lusankyát százötven torpedó és robbanófejes rakétatalálat érte, mégis megőrizte harcképességének harmincöt százalékát. A manőverezőképessége csökkent ugyan, és a pajzsai is meggyengültek, de így is túlerőben van az ellenséggel szemben. A teherhajók pedig annyi ideig maradnak életben, ameddig egy tauntaun a Tatuinon.

Waroen hadnagy fordult feléje.

- Kapitány, a Freedom visszatér a harcmezőre.

- Guns, adjon meg neki minden támogatást!

- Ahogy parancsolja, uram.

A Lusankya jobb oldali fegyvereivel kíméletlenül lőni kezdte a birodalmi Csillagrombolót. Turbólézerek vágtak rést a pajzsán, s az ionágyúk egyenesen a burkolatának estek. Robbanófejes lövedékek csapódtak a burkolatának és ütöttek rajta fekete lyukakat. A robbanások apró darabokat szakítottak le a Freedom oldalából.

Annak ellenére, hogy a Lusankya támadása a nyílt űr felé sodorta a Freedomot, az tovább lőtte a Szuper Csillagrombolót. Turbólézersugarak vágtak utat maguknak a hajó hasi pajzsán, és hatoltak be annak belsejébe. Kék energianyalábok nyaldosták a hajótestet, és keltettek életre hatalmas tűzgömböket. A Lusankya folyamatosan rázkódott a robbanások ereje alatt.

Drysso odakiáltott a beosztottjainak:

- Jelentést a károkról!

Waroen volt az első.

- Hasoldali pajzsok kioltva, hátoldali pajzsok kioltva, elülső pajzsok kioltva, jobb és bal oldali pajzsok kioltva.

- Azt akarja mondani, hogy csak a tatoldali pajzsunk ép?

Újabb robbanás rázta meg a hajót.

- Már az sem, uram.

- Kapitány - üvöltötte a kommunikációs tiszt. - Sürgős parancs érkezett Isard igazgatótól. El kell tűnnünk innen. Követnünk kell a siklóját.

- Micsoda?

- Így szól az üzenet, uram. Az a parancs, hogy tűnjünk el innen, mielőtt megölnek bennünket.

- Még hogy megölnek! - nevetett fel hangosan Drysso. - Megölnek? Mi itt győzni fogunk! A Freedomnak vége! A teherhajók halottak. A csatacirkáló az utolsókat rúgja, a legrosszabb, ami ránk vár, az X-szárnyúak csapása. Győznünk kell! Isard oda megy, ahova akar, de a Lusankya itt marad! Ha fel akarja adni a Thyferrát, én a helyére állok, és learatom, amit ő elvetett.

A legénység egy percig tátott szájjal hallgatta, azután lassan mindenki mosolyogni kezdett. A sort Waroen hadnagy kezdte a hídon. Egy percig Drysso azt hitte, a bejelentésnek örülnek, de a hozzá legközelebb állók messze mögéje bámultak, s ez arra késztette, hogy az ablak felé forduljon.

Odakint, a Lusankya orra előtt ott lebegett a Virulence.

Drysso összecsapta a kezét.

- Ez a Virulence, és rajta a TIE-osztagaink. Parancs a Virulence-nek: bocsássa fel a vadászait! Most már senki nem akadályozhatja meg a győzelmünket!